BÚCSÚ EGY JÓ BARÁTTÓL

(a temetésen elhangzott beszéd)

 

 

 

Tisztelt Gyászoló család, barátok,

ismerősök,munkatársak!

 

Megrendülten, fájó szívvel állunk itt és

búcsúzunk kedves

vasutas

munkatársunktól, személyes jó barátomtól, aki

számomra

olyan volt, mint a

testvérem, több mint 30 éve, a fiatalon távozó

Bottka László-tól, Lacustól.

Lacus 1969-ben kezdte vasúti pályafutását

tanulóként.

Később

vonatfelvevőként és vámkezelőként dolgozott,

Párkányban

majd Szobra került,

ezt követően Bp. Józsefvárosba, és

nyugdíjazásáig

pedig a MÁV Cargó

Soroksári Termináljában dolgozott.

Vezetőinek

feltűnt

rendkívül magas

tudása és intelligenciája, ezért mielőbb

Tisztképzőre küldték,

több felsőfokú

végzettséget szerzett. Rendkívüli szorgalommal,

lelkesen

végezte feladatát, a

tisztképző elvégzése után termelésirányító,

KTG-és,

oktató, kereskedelmi

hivatalnok, árufuvarozási hivatalnok, majd

árufuvarozási

szakelőadóként

dolgozott egészen 2008 decemberéig,

amíg

nyugdíjba nem

vonult.

Bármilyen

munkakörbe került, szívesen, örömmel végezte

feladatát.

Korábbi ismereteit, gyakorlati tapasztalatait

kiválóan

kamatoztatta

Segítőkészségének empátiájának köszönhetően,

munkatársai

mindig

bizalommal fordulhattak hozzá.

Munkatársai, vezetői szeretették, megbecsülték,

Szakmai

elhívatottságával,

tudásával felhívta magára a figyelmet, így munkája

elismeréséül 1989-ben

Állomásfőnöki dicséretet majd, Kiváló Dolgozói

kitüntetést

kapott.

A nyugdíjazása után is tudtuk, hogy szívében

mindvégig

hűséges maradt a

vasúthoz és a munkatársaihoz, akikkel rendszeresen

ápolta a kapcsolatait.

Súlyos cukorbeteg volt, ennek ellenére, sohasem

panaszkodott, mindig vidám

volt. Méltóságteljesen viselte

betegségét, Váratlan

halála

mindenkit megrendített.

Az űrt, amit Lacus hagyott maga után nehéz

betölteni,

a visszavonhatatlant

elhinni, elfogadni. Derűje, vidámsága, eredeti

egyénisége

hiányozni fog,

emlékét szívünkben örökre megőrizzük.

Záróbeszédem egy Juhász Gyula

idézettel fejezem

be.

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,

Hiába szállnak árnyak, álmok, évek”.

 

 

Nyugodj Békében Lacus!

 

A BÚCSÚBESZÉDET KARÁDI GYŐZŐ MONDTA EL.